Nem tudom, jót tesz e bármilyen értelemben a publikus megnyílás. Főleg, hogy a legintenzívebben produkált passzivitásom sem küszöbölte ki azt, hogy a fizikai jelenlétem hiányában is ott legyek megannyi társalgás középpontjában. Pláne olyan formákban, amik korántsem fedik a valóságot.
A konkrét nyilvánosság előtt privatizált események pedig erőteljesen alibiként szolgálnának az Egy akatsukis élete sorozat hirtelenjében történő csendbe burkolózásának.
Adott egy opció, mely szerint további passzivitást sugárzok minden féle irányba, és ezzel együttesen az 1AÉ is annyi információt hallat magáról, mellyel jelenleg is rendelkezik.
És adott egy opció, melyben kitárom az előző 365 nap lepergésének kulcsmomentumait, felfedem az 1AÉ leállásának okait, érveit, melléktörténéseit, és ezzel egyetemben közszemlére dobom a magánéletemet.
Ami nem mellesleg... Nem lenne innováció.
Egyelőre a mérleg változatlanul egy irányba dől.
