"Rengeteg ember van konkrétan ezen a bolygón is, aki kemény páncélbevonatot hord és legbelül is rideg.
Az emberek nem cukorkák.
Tudja milyen a legtöbb alak?
Gazember!
Gazember töltelék, gazember bevonattal.
De ők félig sem annyira bosszantóak, mint a rózsaszín szemüveges optimisták, akik napfényt okádva sétálgatnak." - Dr. Perry Cox

"A csokoládé a pesszimisták kenyere." - Fekete Dani

"A világon nincsenek határok. Kizárólag egyetlen akadály létezik, amibe folyton belefutsz: Önmagad."

2011. január 31., hétfő

Kyoukugen Shop

Közeledik az Animecon, és az alkalommal élve szívesen beöltöznél kedvenc anime vagy manga karakterednek?
Csakhogy nem rendelkezel kellő kézügyességgel, netalán lusta vagy házilag elkészíteni a viseletet?
Vagy egyszerűen csak egy jó ropogós kis mangát, esetleg animét szeretnél a kezed közt tudni?
Akkor jó, ha tudsz róla, hogy: 

Megnyilt a Kyoukugen Shop
Anime, Manga és Cosplay kiegészítők, kellékek jó áron, ingyenes szállítással a világ bármely pontjára!
Bármit beszerzünk! Minőségi termékek garanciával! A pénztárcádhoz igazítjuk az árakat!

Elérsz minket a >>Facebook-on<< vagy e-mail-ben a kyoukugenshop@gmail.com-on!
 
"Kyoukugen shop, Extrém nagy választék egy extrém csapattól!"


2011. január 30., vasárnap

Az elengedhetetlen alapanyag

Milyen szép dolog is a kreativitás.
Kár, hogy ez a mostani tinik opciói közt nem fedezhető fel. A művészi pályán elhelyezkedő egyének létfontosságú kelléke helyén keletkezett űrt egy olyan ocsmány emberi jellemző tölti be, amiről már korábban írtam egy bejegyzést.
Ez a bejegyzés valószínűleg nem felelt meg az olvasók ízlelőbimbóiknak kielégítésére, legalábbis nagy részüknek, így szimplán átsiklottak felette. Konkrétabban azoknak, akiknek éppenséggel üzenni próbáltam.
Bár az igazi probléma valószínűleg az, hogy akiket megszólítottam, akiket jellemeztem abban a megfogalmazásban, azok elolvasták, mégis az értelmezéssel aggodalmak adódtak, és nem nagyon tudnak, nem nagyon akarnak magukra ismerni.
Pedig elég lenne csak körülnézni a kommentek között.
Még egy kopoltyúkárosult ponty is ki tudná szűrni azokat az embereket, akikre célozgatok.

Lassan már elkezd érni számomra egy Nobel-díj a korszakalkotó felfedezésem örömére.
A felfedezésem, mely egy súlyos, mentális betegséget foglal magába.
Egy betegséget, amely csakis az Egy akatsukis élete fanokra hat ki.
Azokra a fanokra, akik 9 és 15 év közötti korúak.
Azokra a fanokra, akik brutális szinten unatkoznak.
Azokra a fanokra, akik azt hiszik, hogy nagyon tudnak rajzolni.
Azokra a fanokra, akik kiadnak egy sorozatot, és még mindig azt hiszik, hogy tudnak rajzolni.


Azokra a fanokra, akik csakis Egy akatsukis életét tudnak másolni, akikben nyoma sincs a kreativitásnak, helyette hiperbolikus mennyiségben az irigységnek.

Legyen jószívű az ember? Szimpla, sokszor vulgáris kéréseknek tegyen eleget?
Miért is?
Azért, hogy a majmoló kis izék lemásolják futószalagon, majd felpakolván a nemzetközi szinten populáris blogocskájukra felvágjanak, hogy ők mennyire kreatívak, és mit nem tudnak alkotni.
Nagyon szívesen.

Neveket nem mondok. De ideje lenne néhány fiatalembernek elgondolkoznia, mielőtt az egoizmus cselekszik a józanész helyett.
Persze, a kivétel erősíti a szabályt!
Csak az vegye magára, akinek szól!
(Kérdés, hogy ki az, aki beismeri..? )


Ha pedig valaki elgondolkozván szikla szilárdan az előző, és immáron elismert álláspontja mellett marad, akkor csak annyit mondok: Hajrá!
Itt az ideje megmutatni, hogy nem csak majmoló kis buzikból áll az új generáció.

Roham kikapcs.

2011. január 20., csütörtök

Akatsuki ranglista

Az előző bejegyzés kommentjei közt szóba jött, hogy mennyire kedvelem az Akatsuki tagokat. És Zolival egy korábbi beszélgetés folytán kialakított rangsort tettem közzé. Amit kérésre ki is fejtettem volna, ám kommentnek túl hosszúnak bizonyult, így kénytelen vagyok egy teljes bejegyzést erre szentelni.

Fontos:
Az eredeti karakterek alapján készítettem a sorrendet, nem pedig az 1AÉ-ben szereplők alapján.
A szöveg spoilert tartalmaz, aki nem követi a manga eseményeit, az ne olvassa tovább!

Tehát:

1. Kakuzu:
A morbid, varrott külső, a karakter enyhén darkos kisugárzása, a stílusa és a hozzá kapcsolt hangja is zseniális. Mégis még rengeteg dolog homályos körülötte. Lehetséges, hogy ez is közrejátszik abban, hogy a dobogó első helyén foglalt helyet.
Maga, az egész karakter úgy tetszik, ahogy van.
Bár ezt eddig se titkoltam.

2. Kisame:
Számomra a lehető legnagyobb pozitívum a karakterben a hangja. Tomoyuki Dan ominózus orgánuma nélkül el se tudnám képzelni Kisamét.
Mint negatív szereplő, abszolút egyéninek tartom, gondosan felépített képességekkel. Az egyetlen, amit mindig is hiányoltam, az egy igazi hozzá fűződő történet. Igaz, még ígyis több betekintést nyerhettünk az ő múltjába, mint Kakuzunak, mégis számomra ez a "hazugság szülte ember" dolog nem nyerte el a szimpátiámat.
Ami viszont mindenképp említésre méltó, az Kisame halála.
Tökéletesen hozzá méltó, kissé brutális, mégis abszolút Kisamés halál.
Ha Gai-sensei küldte volna a másvilágra, hááát..
Nem is firtatom.

3. Hidan:
Ő már jóval távolabb áll tőlem, mint Kakuzu vagy Kisame. Mégis szintén zseniális karakter született a személyében. A 3ágú kaszája megtestesülése már lassan másfél éve itt ékeskedik a szobámban.
Bár ami a legjobban megfogott Hidanben, az a Kakuzuval folytatott "kapcsolata". Két ekkora marhát összeszabadítani orbitális húzás volt.
Szinkron választás szintén csillagos 5-ös.
Magából a karakterből többet nem igazán lehetett volna kihozni, így épp annyit szerepelt, amennyit kellett.

4. Zetsu:
Az egyik leghosszabb életű Akatsukis (jelen pillanatban) a sorozatban, mégis annyi kérdőjel van körülötte, hogy csak na.
Ez a "gazember" stílus szintén közel áll hozzám, még annak ellenére is, hogy rühellek rajzolás közben vesződni a csápjaival.xD
Ha vééégre láthatnánk tőle is egy igazán meglepő, vérizzasztó harcot, talán még a 3. helyre is felcsusszanna.

5. Itachi:
Ő számomra az abszolút semleges kategória.
Míg el nem érkezett az epikus Sasuke vs Itachi showdown, kb észre se vettem, hogy létezne a bátyus.
Csak lézengett fel-alá Kisamével, és kötetenként benyögött 2 tőmondatot.
Ám meg merem kockáztatni, hogy a legnagyobb fordulat, és egyben a legmeghatóbb jelenet is hozzá kapcsolható a sorozat történetében.
A "Bocsáss meg, Sasuke. Nem lesz legközelebb.." jelenet egyszerűen hátborzongatóan epikusra sikeredett.

6. Deidara:
Régen kimondottan rühelltem, már csak azért is, mert mindenki oda volt érte. Külsőre a lehető legtávolabb áll tőlem, mint anime szereplő. Okát firtatnom sem érdemes.
Ám az utóbbi időben kicsit közelebb került hozzám, ugyanis mint rájöttem, sok mindent ki lehet hozni a karakteréből.
(Neki köszönhető Elton és Leo' is.:P)

7. Sasori:
Ha ezt a karaktert még Kishi sem kedveli, akkor én pláne nem fogom. A karaktere abszolút nem fogott meg. Ami még egy lapáttal rádobott az iránta táplált ellenszenvre, az a hozzá fűződő élet-halál harc Sakurával és Chiyoval. Ha akarnám, akkor sem tudnám élvezni azt a több fejezetes harcot, amiben 3 olyan karakter vesz részt, akik messze nem a szívem csücskei.
Az Edo Tensei alkalmazásával még láttam egy halvány reményt, hogy megszeretem a karaktert, pláne ha egy Sai-jal vagy Omoival kerül összetűzésbe, mégis Kishi képes volt megismételni a sorsot, és ismételten elsőnek nyírta ki Sasorit az Akatsukiból.

8. Konan:
Unalmas, karaktertelen, elnyomott.
Amit Tobi ellen mutatott, annak hála hirtelen nagyot nőtt a szememben, ezek után mégis annyira láma, és összecsapott halált halt, hogy szinte el is felejtettem.
Ettől függetlenül az egyik leglátványosabb külsővel rendelkező női szereplő a történetben.

9. Pein:
Egyszerűen irritál. Olyannyira fel lett fújva a karaktere, hogy annál nagyobbat zuhant a szememben, amikor kiderült az "egetrengető igazság" róla.
A 2638. Shinra Tensei után már szinte könyörögtem, hogy egyszer az arcába tartva a tenyerét nyögje ki ezt a két szót.
A szinkronja helyenként katasztrofális volt. Nem tudtam megszokni.

10. Nagato:
Gyakorlatilag egy helyen áll Peinnel, főleg, hogy ő maga az, mégis egy hajszállal hátrébb csúsztatnám az anorexiás és kissé sem megnyerő külseje miatt.
A csökönyös, konok, berögzült, előre törtető személyiségét pedig hirtelen csettintésre megtöri egy kölyök?
Áhám..

11. Tobi:
Nagyon, nagyon, nagyon ritka az olyan karakter, akit nem kedvelek a Naruto történetében. Nos, Tobi hosszú küzködés után elérte, hogy egyenesen utáljam.
Eleinte még oké, aláírom, bejött ez a gyökér újonc álarc, a japán Donald kacsa hangjával pedig pláne.
Aztán jött az egyéniség és szinkron váltás. Kezdett nagyon titokzatos lenni. Elmesélte Sasukének tömör történetét röpke 7 fejezetben. Még titokzatosabb lett.
Lepörög egy Kage-találkozó, a fél világ rádöbben a kilétére, de Tobi még mindig titokzatos.
Lerobbanik a fél maszkja, kivillantja a sose látott bal szemét is, de ő még mindig titokzatos.
Ő a félelmetes, rettegett, legendás Uchiha Madara, mégis mit láttunk eddig tőle?
Leszúr egy elgyengült nőt, kitöri a nyakát egy megkötözött embernek, hullákat foszt ki, csecsemőket rabol, terhes nőket terrorizál és ezek mellett megállás nélkül a levegőbe beszél, és arról áradozik, hogy ő bizony beteljesíti apokaliptikus tervét, és mindenki a lába előtt fog heverni.
Aha.
Én meg 2 méteres afro kosaras vagyok.

Egyértelmű, hogy még Kishi sem tud mit kezdeni Tobi karakterével. Kötetenként más életcélt és egyéb felesleges tölteléket talál ki neki.

Már várom, hogy Kabuchimaru ne csak a lábát törölje bele, hanem egyenesen rúgja szeletekre a s*ggét.

Íme, ez lenne a jelenlegi Akatsuki ranglistám, ami bármikor változhat.
Persze, ha Suigetsut, Juugot, Karint, Sasukét és Kabutot is elhelyeztem volna, akkor teljesen más formát öltött volna a sorrend.

2011. január 19., szerda

R.Ö.N.K.

Mint korábban említettem, anno az "Egy akatsukis élete - A Film" nyitányához külön betétdal készült. Ám sajnos bizonyos tényezők miatt az ötlet idővel lomtárban landolt.
A dal Zoli pajtásom [Kivételesen nem Horváth Zolira gondolok.;)] és a RÖNK zenekar szorgos közreműködésének hála jött létre. Akik végre eljutottak arra a pontra, hogy stúdióban is rögzíthessék első albumukat kemény 4 számmal.
Aki teheti, csekkolja le őket >>ITT<<! ^^
A négy szám közül a "Hateköznapok" lett volna hallható Deidara reggeli robbantása pillanatáig, ám ettől függetlenül nekem a "Bő nyállal" című alkotás a személyes kedvencem.^^
A banda a punk stílust képviseli, ami saját tapasztalataim alapján csak bizonyos rétegeket mozgat meg. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek a RÖNK zenekar bemutatkozását!^^


Egyéb infó:
Az utóbbi hetekben egy bizonyos szankció látott napvilágot az elérhetőség szempontjából. Az innováció mindössze annyit takar, hogy ha valaki e-mailben véletlenül nem tőlem kapna választ a ketchup8@freemail.hu címről, az ne lepődjön meg. Ugyanis Matten közreműködésével immáron ketten válaszolgatunk a rajongói faggatózásokra kérdésekre.^^

Pacsker!

2011. január 3., hétfő

Szilveszter - 2010-->2011

Először is jövök egy hivatalos bocsánat kéréssel minden egyes embernek, akiknek sajnos nem-mel kellett válaszolnom az önmeghívásra. (Ami mondjuk abszolút nem egy etikus dolog, ám ettől függetlenül mégis én érzem sz*rul magam miatta.)
Az ignorálásom oka az volt, hogy már ígyis rengetegen voltunk összezsúfolva ebben a csöppnyi apacukafundalukban, ami nem csak nekem szúrt szemet. Az már csak desszert volt, hogy a tömegben rengeteg emberkével nem tudtam kellő módon törődni.

Nah, akkor lássuk csak..
2010. december 31.-e, Péntek:
Asszem olyan dél körül katapultáltam az ágyból, majd széépen-laassan nekiálltam a nagytakarításnak. A törölgető fázisban betoppant a szobámba Szecska, és boldogított egy darabig.:)
Kb. fél 5-kor megjelent az első hullám: Viki, Niki, Yoyo. Benyaltunk közösen egy kis házi gyártású capuccinos krémlikőrt, ami pont megadta a kellő testhőt ahoz, hogy Dorkával bemenjünk Veszprémbe a többiek elé.
Cidri volt.
Némi erwartung után megpillantottuk Fifit, majd pár perc múlva Szecska is sikeresen elnavigálta a pályaudvarig Ginát és Tomtomot, végül Pocok és Sanyi is befutott.
Néhányan PU-n maradtunk megvárni a távolabbról érkező egyéneket, a többiek pedig kikocsikáztak a helyszínre.
Pár percen belül be is gurult a népek busza, melyen messziről kiszúrtam Zolcsit a pirosan izzó kabátjában.
Peinci, Koncica, Kakuzu, Lilla, Hiei, Vivi, Matten, Zoli, Bundik és Olcsi is sikeresen leszállt a buszról, ami nem mondható el a régóta Konannél bújdosó sapkámról. RIP.

Miután végleg kockasz*rrá fagytunk, visszabuszoztunk Rátótra.
Még be se léptem az ajtón, de Tomtom, Gina, és Hiei is már kapásból ellátott 2 személyre szabott ajándékkal, amire csak annyi volt a reakcióm:
Hát ti nem vagytok normálisak! xD

Hieitől egy -már a sorozatból jól ismert- nyakláncot kaptam, Tomtoméktól pedig egy marcipánból készített Kisamehadát, melynek a markolatát Bundik már sikerrel elfogyasztotta. x'D


Szóóval. Ha jól emléxem, először Enibabával ültem le egyet borozni. Ám Pocak hamar rávett, hogy különüljünk el egy kicsit az irodámban (WC), és öntsek belé egy kis lelket.
Eleinte jó ötletnek tűnt, ugyanis a lehető legnagyobb örömmel próbáltam segítséget nyújtani a magam módján. Viszont azt én sem gondoltam volna, hogy éjfélig gyakorlatilag végig az irodában fogok dekkolni, és sorra adagolom a lelkifröccsöt jó pár emberkébe.


Több pajtival is megbeszéltünk néhány dolgot, épp indultam volna kikapcsolódni, amikor elém vetődött Bundik, és megkért hogy ezúttal ő hadd beszéljen velem négyszemközt. Így ismét visszatértem az irodába.
Kissé meglepően érintett, hogy ő kivételesen nem saját lelki problémáit szerette volna megosztani velem, hanem az én letargikus személyiség torzulásom okát igyekezett megfejteni.
Hosszú beszélgetés után sikerült is neki, kikeltem magamból, ismét szembesítettem magam a jelenlegi énem pesszimitásával, és maximálisan szertefoszlott a partihangulatom.
Az időzítés remek volt. Néhány perc múlva beütött az éjfél, ezzel 2011 kezdete is.
Matten próbált kicsit vidítani, ami még sikerülhetett is volna neki, ha pár perccel előbb teszi.

Innentől kezdve egyfajta szimbiózisba került a kezem a borospohárral, és kialakult köztük egy masszív kötelék, ami végigkísérte az éjszaka csúcspontját.
Megvolt a képszakadás, mindössze emlékfoszlányaim maradtak meg ebből az intervallumból, amint Koncicával lehűtöttük az agyunkat az utcán, vagy épp a Sanyival és Pocokkal való közös petárdázás.

Az alkohol meghozta a hatását, fokozódott a hangulat, és persze előkerült a klasszikus üvegezés is, a szám pedig elkezdett felfelé görbülni.
Aktívan nem vettem ugyan részt a játékban, mivel hátsó szándék vezérelt, és egyes emberek érvényesülése érdekében iktattam be a programba magát, az üvegezést.
Közben egy sörös dobozzal a kezemben ingáztam a helyszínek között, és szemet szúrt nekem a konyhában betegeskedő Szecska.
Nem volt nehéz észrevenni, hogy kegyetlenül sápadt volt az ember. Váratlanul érintett, ugyanis ígéretéhez híven ezúttal első alkalommal sikerült megállnia, hogy ne igya magát gally részegre. Ő mégis brutálisan nézett ki.
Elregélte, hogy -mivel általános 8. osztály óta cukorbeteg- valamiért durván felment a cukra, ezért adott be magának inzulint. Ám ez rossz ötletnek bizonyosult, mivel hirtelen iszonyatosan lecsökkent a cukra, így kimondottan fos állapotba került.
Rávettem, hogy elkísérhessem legalább a wc-ig. Átkaroltam, és közösen eljutottunk a wc-ajtóig. Amikor egyszercsak benyögte:
"Nem látok semmit."
Majd PUFF! Kicsúszott a kezemből, és mint egy krumplis zsák, elterült a földön, eszméletét vesztette.
Az egész bagázs totálisan lesokkolt.
Nagyjából a nevének ötödszöri ismétlésére magához tért a fején egy iszonyatos puklival.
Felsegítettem a wc-hez, majd ott elfeküdt.
Megmérte a cukrát. 7 egész körül volt. Elmondása szerint ez pont optimális mennyiség volt, ennek ellenére ő még mindig szarul volt.
Eltelt 5-10 perc. Ezúttal ő kért meg, hogy én mérjem meg a cukrát. Megmértem. Ezúttal a gépezet mindössze KETTŐ-t jelzett ki.
Nem csak Szecska, nem csak én, hanem mindenki beparázott.
Nem ok nélkül, ugyanis tudtam, hogy Szecska maximálisan tisztában van a betegségének szabályaival és kockázataival. Mégis rajta is a kétségbeesést láttam.
Próbáltunk valami cukros ételt/italt a szervezetébe juttatni, de ő azt állította, hogy ha bármit le kell nyelnie, garantáltan elhányja magát. Ami a lehető legrosszabb lett volna. Ugyanis ha hányásra kényszerül, akkor minden bizonnyal még tovább csökken a cukra.
Megkérdeztem tőle, hogy mi lesz, ha a cukra ugyanilyen tempóban tovább zuhan.
Erre ő rám nézett, és annyit mondott:
Kóma..

Én ezen a ponton olyan, de olyan szinten bepánikoltam, hogy 1-2en engem kezdtek el vigasztalni, és nem Szecskát.
Megvolt a holtpont.
Ám szerencsére innentől már csak pozitív irányba gördülhettek tovább a dolgok.
Szecska sikeresen eliszogatott egy kis cukrosvizet, és némi pihenés után emberi színe lett.^^
Nikivel közösen el is mentek lefeküdni a szobába.


A napokban pedig sikerült kiderítenem, hogy mi is okozhatta ezt a nem túl felhőtlen incidenst.
Ahogy említettem Szecska ígéretéhez hű volt, alig ivott bármiféle alkoholt.
Ám hogy mégis szolidaritást vállaljon velünk, és alkalmazkodjon a partihangulathoz, megivott 2 üveg gyerekpezsgőt. Ami gyakorlatilag egy orbitális cukorbomba.
Ki gondolta volna, hogy pont egy gyerekpezsgő fog valakit ilyen szinten földhöz kenni?



Összegezve:
Nem a legjobb Szilveszter volt, de legalább minden jóra fordult.;)
Másnap meg pláne, ugyanis Koncicám, Zoli, Matten és Bundik még egy éjszakát itt töltöttek, és.. és.. Huh. xD

De ez már egy másik történet.;D



Zárásképp pedig csekkoljátok Bundik ámokfutását a kamerával.;)
video